Betegen...

Ez szörnyű...itthon ülni egyedül és semmit sem csinálni, csak nézni ki a fejedből. Ilyenkor még a TV vagy a számítógép se tud lefoglalni :S
Tengetem a gép előtt szörnyű perceimet de ilyenkor se akar elmúlni a hasogató fejfájás, szédülés és a hőemelkedés sem ami lassan lázzá válik...és arról ne is beszéljünk, hogy a magány kibírhatatlan.

De hogy ne csak panaszkodjak...bár most inkább a rossz mint a jó történik velem, de legalább a suli elmaradt ezzel együtt a két dolgozat melyet Kémiából és Bioszból írtam volna...igaz inkább a dogát írnám meg minthogy itthon üljek...

Aki ugyanígy otthon ül egyedül és betegen az tudja miről beszélek...bár már mindenki átélhette ezt az érzést.

Remélem nemsokára megjavul állapotom és már egészségesen firkanthatom le soraimat.

Némelykor nekünk is földre kell hajolnunk és megalázkodnunk, hogy utána bizalommal és örömmel emelkedhessünk fel.

Rossz úton járni...

Félelem...bizonytalanság...hol maradtak azok az emberek akiket eddig szerettem és bíztam bennük?
Most ez mind szerte hullott...porait a szél viszi tovább...lehet egyszer újra enyém lesz, de addig a bizonytalanság...
Lehet én rontottam el valamit, sőt biztos vagyok benne...de ki az az ember ki nem ront el soha semmit? Sajnos én sem vagyok ilyen...és remélem el tudjátok nézni nekem!

Hol volt...hol nem, szóval sehol...egyszer egy csaj valami hatalmas bizalmat kapott...de ezt eljátszottal azzal, hogy más szeretetével is próbált egyeztetni és most választhat...két választási lehetősége van, és úgy kell ezt végig vinnie, hogy senkit de senkit ne bántson meg...de már elcseszte...mivel egy embert bizalma a semmibe veszett!
Szóval vagy a bizalmat a szeretetet és a kisebb "posztot" vagy a semmit a barátságot és a nagyobb posztot választja... hol van az igazság? Miért nem választhatja mindkettőt?
És hogy mi lesz meséje vége...hol lesz...hol nem...szóval sehol!

Akikben eddig megbíztam, most másnak látom... de lehet ugyanazok maradtak csak én változtam!?

Néha fáj...de elengedtél!

Mikor már végleg feladom akkor jön valaki...vagy valami, ami egy jobb kör kezdete is lehetne de nemmm...én sose nyújtom a kezem és tiszta érőbből nyúlok az alkalom felé.
Én sajnálom, hogy elengedtél...de most te nem fogtad a kezem!

Láttalak...

Láttalak a múltkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt súgtad:
»Édesem, szeretlek!«

Láttalak a múltkor,
Mosolyogva néztél,
Gyönyörű vagy most is,
De meg nem igéztél.

Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: »Szeretlek!«

Azért, aki vagy

Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
akinek látszol
vagy tetteted magad.

Lelkedbe látok,
látom a varázsod,
tudom, hogy mikor játszol,
s szeretem,
amikor átlátszol.

Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
mert szeretsz.
Mellettem nyugodtan
önmagad lehetsz.