Na…kicsit régen írtam már ide is, de most eljött az ideje, hogy ismét megosszam veletek gondolataimat.
Mint láttátok új dolgok kerültek fel a blogomra, új képek, szövegek…remélem mindenkinek elnyerte tetszését…nekem tetszik és az a lényeg xD
Hm…hogy mi is ez a nagy írogatás amik már vagy 5 hónapja nem írtam semmit?
Na több oka is van…ami az első…
Tetszik valaki ^.^
Naon fura érzés, hogy valakiért kicsit többet érzek…
Shakespeare:
VIII
Ki Zene vagy, mért bús a zene néked?
Méz nem ront mézet, kéj új kéjre vár
Mért szereted azt, ami kínnal éget?
Mért fogadod gyönyörrel, ami fáj?
Ha egybezsongó ütemek kimért
Frigye, összhangja bántja füledet,
Mind csak korhol, szelíden, amiért,
Nőtlen, te, rossz a társas-éneked.
Halld, egymásnak mily édesen felelget
Kölcsönös rendben s hitvesként a húr,
Mint mikor férj s a boldog nő s a gyermek
Dala egyetlen dallammá simul:
Szövegtelen dal, s dús egysége csak
Azt zengi, hogy magadban senki vagy.
2009. március 19., csütörtök
Érzelmek ♥
Firkantotta: Solyka dátum: 9:22
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 Comments:
Post a Comment