Tündérmese!

Ami most történik velem...olyan aranyos, mint a filmekben.

Minden egy táborban kezdődött...kicsik voltunk mindketten. Ő talán 8 vagy 9 éves én meg 6 vagy 7, és olyan gyerekszerelem szerűség volt köztünk, csak én már akkor is próbáltam elcsavarni a pasik fejét és olyan kicsin is volt egy gyerek akivel együtt voltam...de az a fiú zsarolt és nem engedte, hogy az legyen aki tényleg szeret és én is őt.
Én Tomival szerettem volna lenni akit igazán szerettem de mivel a másik pasi nem engedte így kis naív lányka ként hagytam a dolgot.

Eltelt 6 év...én már teljesen elfelejtettem a mi kis történetünket mikor az interneten rám akadt myvipen. Először csak néztem...azt se tudtam kiről is van szó, honnan ismer miért keresett meg. Egy iszonyat aranyos levelet kaptam tőle, hogy ő már milyen régóta keres és annyira örül, hogy megtalált...
Képek alapján aztán én is megismertem...sokat beszélgettünk MSN-en és lassan kezdtük szépen megismerni a másik történetét, hobbijait és egyéb fontosnak vélt dolgokat. Mindketten önmagunkat tudtuk adni és ez hihetetlenül felszabadított.
Aztán kiderült, hogy ők osztálykirándulásra Egerbe jönnek. Mindketten irtóra akartuk látni a másikat.
Találkoztunk...életemben először éreztem úgy, hogy szinte egy idegen igazán fontos nekem...lehet az évek tették de semmit nem változott ahogy én ismertem. Jól elbeszélgettünk és az volt az igazán jó, hogy volt miről beszélgetnünk nem az az egyhangú, semmitmondó dolog, hogy csak megyünk egymás mellett és nem szólunk egymáshoz.

Három dologban biztos vagyok:
1. Imádok vele lenni
2. Vele önmagam vagyok
3. Szeretem...de, hogy hogy...nem tudom

End?! ugyan...még bőven nem.